2017. február 25., szombat

A Kárász-féle gőzfűrésztelep égése – 1904

»Leégett fűrészmalom
Rettenetesen tüzes az idei nyár, nap-nap után jön a hír innen is, onnan is, hogy leégett az a falu, az a puszta, ebben vagy abban a városban pedig ennyi meg ennyi kárt okozott a tűz pusztítása. Alig van megyéje az országnak, amelynek egyik-másik községét el nem hamvasztották volna a lángok. Számos képet mutattunk már be a tűz idei pusztításáról s most a szolnoki Kárász-féle gőzfűrésztelep égését mutatjuk be olvasóinknak. A tüzet idején vették észre, de mire – bármily sebesen – az öntözőcsöveket a tűzre irányították, lángban állott már az egész nagy épület. A hetek óta tartó rekkenő hőség teljesen kiszárította a falakat és tetőt, s mintha csak olajjal kenték volna be előre a tűz számára az egész épületet, olyan hirtelen égett az le. A tűz által okozott kár nagy, mert úgyszólván teljesen újra kell építeni a leégett gőzfűrész-telepet.«
Tolnai Világlapja, 1904.

»Szolnokról jelenti tudósítónk, hogy ott tegnap leégett a gyárnegyedben levő gőzfűrész és őrlőmalom gépháza. A hatalmas épület teteje egy szénaboglya tüzétől gyulladt meg. A tűz a szélben gyorsan harapózott el s a gyúlékony anyagokkal megtömött telepen csakhamar mindent elpusztított. Beégett Kárász Aladár tulajdonosnak lakása és irodája is és semmit sem tudtak megmenteni. A mentés különben egyedül a szomszédos gőzfűrészek és a Hungária gőzmalom megmentésére szorítkozott, ezeket az épületeket sikerült is megmenteni, csak a Groedel-féle gőzfűrész kerítését rombolták le 400 méter hosszúságban. A leégett gyártelep biztosítva volt. A kár 200 000 korona.«
Budapesti Hírlap, 1904. júl. 16.

2016. december 10., szombat

A Munkás ABC megnyitása: 1972. január 14.

Fénykép a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum fotótárából
»Papírgyári, fatelepi munkásasszonyok, sok öreg nyugdíjas, kíváncsiskodó gyerek — rengeteg ember ácsorgott tegnap reggel Szolnokon a Vöröshadsereg útján, pontosan szemben a kórházzal. Aki mindennap ott, arra jár el, az is csodálkozott. Pár nappal ezelőtt még az ócska és szemetes autóbuszváró, düledező kis trafik takarta a szépet. Már nincs ott semmi régi, az építőknek még arra is futotta az idejük, hogy kis parkot — már amilyent télen lehet — varázsoljanak a Munkás ABC Áruház elé.
Ha Szolnokon volt mostanában csodája a gyors beruházásnak, az építőiparnak, akkor ez az áruház az. 
[...] A tervek tavaly júliusban 800 négyzetméter területű áruházra, s 84 négyzetméteren presszóra készültek. — Még a tinta sem száradt meg az aláírásokon, már kezdődött az alapozás, s hiába jött a hideg ősz is. Az építők ha kellett, három műszakban dolgoztak. Szombaton, vasárnap — a határidőt már kora ősszel mindenki tudta, komolyan vette.
Ennek a környéknek, az egész munkáskerületnek nincs, nem volt egy becsületes üzlete sem még. Régi kis szatócsboltokban, öreg házakban, toldott-foldott üzletekben vásároltak az itt lakók. Rengeteg jogos panaszuk is volt. A raktározásra sokszor képtelen üzletekben nem találtak mindennapos közszükségleti cikkeket, élelmiszereket sem. Egy pár harisnyáért, olykor háztartási szerekért is autóbuszra kellett ülni, „a városba menni”.
A tegnapi áruház megnyitó, a majdnem hárommillió forint értékű árukészlet azt sejteti, hogy ebben az áruházban mindent megtalálnak az emberek. Élelmiszerek gazdag választéka, háztartási cikkek, gépek, rádió-, tévé készülékek, iparcikkek — felsorolni is nehéz. Valóban ABC áruház, az élelmiszerek mellett tekintélyes árumennyiségben válogathatnak a vásárlók. [...]«
– sóskúti –: A munkáskerület első igazi áruháza.
Szolnok Megyei Néplap, 1972. jan. 15.

Szolnok Megyei Néplap, 1972. jan. 15.

2016. augusztus 10., szerda

Aranylakodalom: Uri Szabó Györgyék


A Tolnai Világlapja 1928. évi 1. számában, Csizmadia fényképén Uri-Szabó György volt képviselőtestületi tagot, a feleségét és népes családjukat látjuk. Szolnok város „Országgyűlési képviselő választók 1934. évi” jegyzékében egyetlen házaspárt találtam, akik (név és életkor) alapján számításba jöhetnek. Eszerint a kép közepén az 1854-ben, Szolnokon született Uri Szabó Györgyöt és az 1861-ben, szintén Szolnokon született Szép Kiss Apollót látjuk, akik az újvárosi Szent János utca 14. szám alatt laktak. Házasságkötésük legvalószínűbb időpontja 1877 decembere. A névjegyzékben szerepel még György (*1880, nyugalmazott MÁV fűtő, Jósika utcai – tehát szintén „nagyvárosi”, ezen belül: Czakó-kerti – lakos) és Károly (*1885, főkocsivizsgáló, ugari lakos) nevű fiuk is (feleségestől).
Régi boldog idők: amikor egy országos képeslap nem (csak) a „celebek” összejöveteli, szétmeneteli, vasalási és egyéb szokásaival foglalkozott, hanem becsületes, dolgozó emberek példamutató életét is olvasói elé tárta.

2016. május 29., vasárnap

Szovjet katona a Zápor utcában


A szolnokiak rengeteg szomorú történetre emlékeznek a szovjet katonák 1944 novemberi bevonulása utáni időkből. (Egy ilyen A Modla-család és a "felszabadítók" címmel blogunkban is olvasható.) Szerencsére pozitív példákat is találunk. Zsigmond Béla és gyermeket váró felesége, Török Rozália a temető melletti Zápor utcában lakott. (A lenti, 1938 körül készült képen őket látjuk házuk udvarán. A férfi mozdonylakatosként később felmentést kapott a katonai szolgálat alól.) Hozzájuk szállásolt be a fenti képen látható szovjet katona, akinek a felesége szintén áldott állapotban volt. A szovjet tiszt mindennel ellátta a családot, megszerette az 1945. április 19-én megszületett Zsigmond Béla Pétert is. A házaspár is hálás volt neki, s a Péter keresztnevet az ő neve (Pjotr) után adták a gyermeknek. A fenti arcképet ő ajándékozta a családnak, akik nem ismerték teljes nevét, nemzetiségét, lakóhelyét. (Egyik előző állomáshelye a romániai Buzau lehetett, mert a kép ottani műteremben készült: "Foto Sylvia".) Mindkét fényképet a 2009-ben elhunyt Zsigmond Béla Péter felesége, Oláh Mária őrizte meg, aki szeretné, ha a fenti történet nem menne feledésbe, s a szovjet katona rokonaihoz is eljutna a híre.

2015. december 10., csütörtök

A "temetői templom"

A Katolikus Élet című lap címlapjának részlete (1935/10.)
A Szentlélek templom (a köznyelvben: temetői vagy újvárosi templom) tervezője, Fábián Gáspár az Isten kőmívese című könyvében így nyilatkozott: „a legszebb és legsikerültebb alkotásom a Szolnokon épült templom, melyről felszentelésekor Hanauer Á. István megyéspüspök Úr azt mondotta, hogy Rómáig kell elmenni, ha ennél szebb templomot akarunk látni. Arról nevezetes ez a templom, hogy alatta kripta-templomot létesítettem, 360 sírhellyel, úgyhogy ezek árából a templom kiviteli költsége megtérült. A templom kifestése is nagyon szép, a szolnoki művésztelep egyik festője készítette.