2017. november 1., szerda

A Szentlélek templom kriptája


Az 1934 és 1937 között épült újvárosi Szentlélek templom alatt temetkezési helyeket alakítottak ki.

Kósa Károly felvételei, 2009.

Sok neves és „névtelen” szolnoki nyugszik itt — köztük pl. Láng János, a szolnoki cukorgyár építő igazgatója és Sipos István, a templom építője.

2017. szeptember 10., vasárnap

Kádár János a Vegyiművek lakótelepén


»... a Tiszamenti Vegyiművek egyik munkása meghívta – „spontán” előkészítve – Kádár Jánost a lakótelepen lévő otthonába. Kádár János [1969. október 30-án] a vendéghez illően nagyon kedvesen, közvetlenül, minden rosszul értelmezett vezető méltóságot mellőzve viselkedett. „Nagy szó egy ilyen szép kis lakás, de sok fiatal pár álma! Tartjuk a nagy prédikációkat a fiataloknak, hogy így éljenek, úgy éljenek, s közben nem tudunk nekik megfelelő lehetőségeket biztosítani a harmonikus páros élethez!” – mondta, miután körbehordozta tekintetét a szobában.
A továbbiakban néhány percig a család hathónapos kislányával „parolázott”, játszott, elfogyasztott néhány szeletet a háziasszony süteményéből, majd afelől érdeklődött, hogy „mikor voltak itt a nagyszülők. A válasz tetszett neki: – „Nincs is annál szebb, jobb érzés, mint amikor összejön a család!” – mondta és mosolyogva búcsúzott.
«
A fenti sorokat Tiszai Lajos írta a Néplapban, 1989. július 14-én. Ugyaninnen tudjuk, hogy »a szűkebb kíséret nagyon vigyázott arra, hogy „kívülálló” – például újságíró – nehogy négyszemközt maradhasson az első titkárral. Amikor Kádár János egy munkáscsaládot keresett fel otthonában – nos, oda az egykori olimpiai bajnok, rendőrtiszt Boros Ottó „csempészett be”.« (Nagy Zsolt felvételén a jegyzetfüzettel Tiszai Lajost látjuk.)

2017. április 30., vasárnap

A csiszlikói kocsma

Fénykép Balázs Lajos hagyatékából. Szolnok Megyei Néplap, 1980. május 1.

A fenti kép 1919. május 1-én készült a csiszlikói kocsma udvarán, majálisozó férfiakkal. 
A lenti kép az épület mai állapotát (lakóház) mutatja.

Fotó: Kósa Károly, 2017.04.30.
Ezúton köszönöm meg Seres Sándornak, hogy felhívta figyelmemet az épületre. – KK

2017. február 25., szombat

A Kárász-féle gőzfűrésztelep égése – 1904

»Leégett fűrészmalom
Rettenetesen tüzes az idei nyár, nap-nap után jön a hír innen is, onnan is, hogy leégett az a falu, az a puszta, ebben vagy abban a városban pedig ennyi meg ennyi kárt okozott a tűz pusztítása. Alig van megyéje az országnak, amelynek egyik-másik községét el nem hamvasztották volna a lángok. Számos képet mutattunk már be a tűz idei pusztításáról s most a szolnoki Kárász-féle gőzfűrésztelep égését mutatjuk be olvasóinknak. A tüzet idején vették észre, de mire – bármily sebesen – az öntözőcsöveket a tűzre irányították, lángban állott már az egész nagy épület. A hetek óta tartó rekkenő hőség teljesen kiszárította a falakat és tetőt, s mintha csak olajjal kenték volna be előre a tűz számára az egész épületet, olyan hirtelen égett az le. A tűz által okozott kár nagy, mert úgyszólván teljesen újra kell építeni a leégett gőzfűrész-telepet.«
Tolnai Világlapja, 1904.

»Szolnokról jelenti tudósítónk, hogy ott tegnap leégett a gyárnegyedben levő gőzfűrész és őrlőmalom gépháza. A hatalmas épület teteje egy szénaboglya tüzétől gyulladt meg. A tűz a szélben gyorsan harapózott el s a gyúlékony anyagokkal megtömött telepen csakhamar mindent elpusztított. Beégett Kárász Aladár tulajdonosnak lakása és irodája is és semmit sem tudtak megmenteni. A mentés különben egyedül a szomszédos gőzfűrészek és a Hungária gőzmalom megmentésére szorítkozott, ezeket az épületeket sikerült is megmenteni, csak a Groedel-féle gőzfűrész kerítését rombolták le 400 méter hosszúságban. A leégett gyártelep biztosítva volt. A kár 200 000 korona.«
Budapesti Hírlap, 1904. júl. 16.

2016. december 10., szombat

A Munkás ABC megnyitása: 1972. január 14.

Fénykép a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum fotótárából
»Papírgyári, fatelepi munkásasszonyok, sok öreg nyugdíjas, kíváncsiskodó gyerek — rengeteg ember ácsorgott tegnap reggel Szolnokon a Vöröshadsereg útján, pontosan szemben a kórházzal. Aki mindennap ott, arra jár el, az is csodálkozott. Pár nappal ezelőtt még az ócska és szemetes autóbuszváró, düledező kis trafik takarta a szépet. Már nincs ott semmi régi, az építőknek még arra is futotta az idejük, hogy kis parkot — már amilyent télen lehet — varázsoljanak a Munkás ABC Áruház elé.
Ha Szolnokon volt mostanában csodája a gyors beruházásnak, az építőiparnak, akkor ez az áruház az. 
[...] A tervek tavaly júliusban 800 négyzetméter területű áruházra, s 84 négyzetméteren presszóra készültek. — Még a tinta sem száradt meg az aláírásokon, már kezdődött az alapozás, s hiába jött a hideg ősz is. Az építők ha kellett, három műszakban dolgoztak. Szombaton, vasárnap — a határidőt már kora ősszel mindenki tudta, komolyan vette.
Ennek a környéknek, az egész munkáskerületnek nincs, nem volt egy becsületes üzlete sem még. Régi kis szatócsboltokban, öreg házakban, toldott-foldott üzletekben vásároltak az itt lakók. Rengeteg jogos panaszuk is volt. A raktározásra sokszor képtelen üzletekben nem találtak mindennapos közszükségleti cikkeket, élelmiszereket sem. Egy pár harisnyáért, olykor háztartási szerekért is autóbuszra kellett ülni, „a városba menni”.
A tegnapi áruház megnyitó, a majdnem hárommillió forint értékű árukészlet azt sejteti, hogy ebben az áruházban mindent megtalálnak az emberek. Élelmiszerek gazdag választéka, háztartási cikkek, gépek, rádió-, tévé készülékek, iparcikkek — felsorolni is nehéz. Valóban ABC áruház, az élelmiszerek mellett tekintélyes árumennyiségben válogathatnak a vásárlók. [...]«
– sóskúti –: A munkáskerület első igazi áruháza.
Szolnok Megyei Néplap, 1972. jan. 15.

Szolnok Megyei Néplap, 1972. jan. 15.