2013. április 3., szerda

A Modla-család és a "felszabadítók"


»Nehéz visszaemlékezni azokra az időkre, mert azóta sok-sok év eltelt, ha nem tévedek, közel hatvan esztendő...
A mi tanyánk az Abonyi út elágazásánál volt, ahol későbben a fehérjefeldolgozó üzem volt. Természetesen mi onnan elmenekültünk, mikor először betörtek az oroszok, otthagytunk mindent...
Édesapám katona volt akkor, Anyám nagyon jó asszony volt, de ugyanakkor nagyon gyenge is... én akkor 16-17 éves voltam, hát nagyon gyerek fővel menekültünk el, nyitva hagytuk a lakást, otthagytuk a jószágokat, a hízókat, a sertéseket, a baromfit prédára, és mi próbáltuk menteni az életünket.
Elmentünk a piroskai állomáshoz. Ott két nagybátyám lakott, és mi ott húzódtunk meg, és naponta jártunk onnan haza, az ott maradt jószágokat megetetni, sőt beszéltünk olyan katonákkal, akik mondták, hogy legyünk nyugodtan, ők adnak vizet a jószágoknak, tehát nem fognak szomjazni, nem fognak éhezni.«



»Ez hát így telt el egy hónapig, amikor... nem tudom pontosan, november elsején, másodikán vagy október 30-án, egy este a német katona bezörgetett, hogy ők már mennek, itt hagyják a frontot, jönnek az oroszok... hát mi aludtunk tovább a lakásban...
Valójában másnap meg is érkeztek az oroszok, hatalmas tömeggel. Ősz volt, volt olyan orosz katona, aki mezítláb volt, mert amikor a hurrát elszólták, akkor menni kellett neki. Igencsak mindenkinek a lábáról lehúzták a cipőt, és azt magukhoz vették, tehát amit csak lehetett, azt mindent magukénak tulajdonítottak, és mint később megtudtuk, ez őnekik ki is volt adva parancsba, hogy amit elfoglalnak, az minden az övéké...
Na, hamarosan rájöttünk arra, hogy az úgynevezett burzsujokat gyűlölik az orosz katonák. Mi kisgazdák voltunk, 30-40-50 hold földön, ami olyan 10-20 hektár föld, gazdálkodtunk, de hát mi emberhez méltóan, kétszobás, konyhás lakásban laktunk. Ez az oroszok szemében burzsuj volt, ezért mi leköltöztünk az istállóba, és ott laktunk akár húszan is.
Tehát az istállóban aludtunk, mondván, hogy mi robotnyikok vagyunk mert már ezt is megtanultuk , és a burzsuj az elmenekült, az valahol Pesten van, nem tudjuk...
Az oroszok bevonulása után két nappal feküdtünk az istállóban, egy kis petróleumlámpa világított, csak éppen annyit, hogy egymásnak ne menjünk...
Egyszer nagyon dörömböltek az oroszok és... kinyitottuk az ajtót, mert be kellett engedni őket... és hamarosan mondták, hogy kartoska, robotnyik, kartoska, robotnyik... ezt hajtották... és az ott található nőket elvitték a lakásba...
Köztük volt a nővérem is, aki akkor 18 éves volt... jól fejlett, derék, erős testalkatú kislány volt...
És hát menni kellett, mert hatan-nyolcan-tizen voltak... őnekik fegyverük volt, nekünk semmi se... mindent el kellett szívlelni...
Alig telt el egy pár perc... puskalövést hallottunk...
A nagynéném visszajött, és mondta, hogy ott lőttek... és valószínűleg Margitkát ő az én nővérem volt meglőtték...
Hát... mozdulni nem mertünk...
Szegény nővérem egész éjszaka vérbe fagyva ott feküdt... minden orvosi ellátás nélkül...
Reggel nagybátyám bement az épületbe... azt mondta, hogy Margitka még él... A szomszédból kértünk ökröket... és azzal behoztuk a kórházba...
Én voltam ott, édesanyám... meg a nővérem...
Nagy örömömre látom, hogy még van orvos is a kórházban... és amikor odamegyek hozzá, és el akartam mondani, hogy mi van... akkor látom, hogy volt osztálytársam van ott orvosi ruhában... mondja, hogy így próbál ő megmenekülni az oroszok támadása ellen, hogy orvosnak öltözött át...
Mindjárt intézkedett, hogy kórterembe kerüljön Margitka... megvizsgálták, kapott erősítőt, és... hát ott hagytuk, haza kellett jönni...
Mikor jöttünk hazafelé a szekérrel, kettő vagy három orosz megtámadott bennünket, illetve édesanyámat... és elhúzta 30-40 méterre...
Meg akarták erőszakolni... nem tudom erre nem emlékszem hogy megtörtént-e az eset vagy nem... csak azt tudom, hogy a másik orosz katona mondta... hogy: Lődd agyon, és hagyd ott a fenébe!
Szóval ilyen nagyon olcsó volt az ember élete...«

Modla Ferenc 2005-ben mikrofonba mondott 
elbeszéléséből lejegyezte Kósa Károly


Képek a Modla család gyűjteményéből.