2013. november 20., szerda

A Hungária műmalom (3. – a malom égése)

Fénykép a Szolnoki Tükör című lapból
A „Hungária” műmalom égése
A Szent István napi ünnepi csendben déli egy órakor villámsebes vészhír járta be a várost: „Ég a Hungária!”
A hírt az első napokban kétkedéssel fogadta mindenki, de csakhamar beigazolódott, hogy az való, Szolnok legnagyobb ipartelepe lángokban áll. Az emberek ijedten ugráltak fel ebédjük mellől, s pillanat alatt száz és százan rohantak a műmalom felé, ahol ekkor már az ötödik és hatodik emelet ablakaiból a tűzláng magasan felcsapott.
   A tűz keletkezése
A tűz az ötödik vagy hatodik emeleten, az úgynevezett „koptatóban” támadt eddig ismeretlen okból. A malomban foglalatoskodó munkások vették először észre, akik azonnal megadták a gyári vészjelt, továbbá nyomban jelentést tettek róla Kubies Gusztáv igazgatónak és Jachimiák Béla főmolnárnak, akik Hevesi Zsigmonddal együtt fel akartak menni a koptatóba, hogy amit lehet, megmentsenek és a tűz továbbterjedését lehetőleg megakadályozzák. Úgy a Hungária 40 tagból álló tűzőrsége, mint a városi tűzoltóság teljes készenléttel azonnal hozzáfogott az oltási munkálatokhoz.
   Az első áldozat
Jachimiák főmolnár halált megvető bátorsággal rohant fel az ötödik emeletre, meg akarta nyitni a vízcsapot, mert azt remélte, hogy a kitóduló víz el fogja oltani a tüzet. A szerencsétlen azonban nem tudott a vízcsapig eljutni, a nagy füstben és hőségben ájultan összerogyott s borzalmasan összeégett. Mindez alig pár pillanat alatt történt.
   Rémhírek
A főmolnár halálának híre a közösségben nagy riadalmat keltett. Azt beszélték, hogy még 25–30 munkás van fent a malomban, akiknek nem sikerült lejönni. Fokozta a rémületet még az is, hogy újabb halálesetről hoztak hírt. Párkány András és Ondok József malommunkások, akik szintén a koptatóba igyekeztek a mentési munkálatokhoz, de ott borzalmasan összeégtek. Az igazgató és a főgépész a halálos veszedelemtől szerencsésen megmenekültek. Valótlannak bizonyult az a hír is, hogy a malomban munkások tartózkodnak, akik nem tudnak menekülni.
   A tűz továbbterjedése
Eddig a malomnak csak a koptató felőli része – mely a malomtól tűzfallal van elválasztva – égett, de a tűz, mely eddig lappangott, egy pillanat alatt végigfutott az egész malomépületen, és hatalmas lángokkal borította el azt. Az emberek riadtan rebbentek szét, mert akkor már a malom mind a négy oldalán rémes lángolással égett és egyszerre 250 ablakból nyúltak a lángnyelvek, óriási hőséget idézve elő. Mindenfelől ablakcsörömpölés, ropogás, pattanás és puffogás hallatszott. A malomépületre több vizet nem is pazaroltak, mindenki a melléképületek megmentésére gondolt.
   Ég a lisztraktár
Csak az elmúlt évben emelt a Hungária egy remek és modern lisztraktárt, amely a malomépülettől balra feküdt. A szél ebbe az irányba vitte a tüzet, s a tűzoltóság ennek a megmentésére fektette a fősúlyt, nemcsak azért, mert itt volt felhalmozva 30 000 mmázsa liszt, hanem azért is, mert előre látható volt, ha ez meggyullad, az egész városrész le fog égni. A lisztraktár hosszú ideig ellenállt a tűznek, de fél három órakor láthatóvá lett az első lángoszlop.
   Menteni, amit lehet
Óriási pánik keletkezett erre. Az emberek fejvesztetten rohantak széjjel, mindenki igyekezett menteni, amit lehet. A magyar államvasutaknak több mint száz vagonja volt a Hungária udvarán. A vasút küldte embereit ezeket összeszedni, ami sikerült is, mert a vagonokat a vágányon lovakkal elvontatták. Ezek tehát meg voltak mentve. A Hungária tisztilakásából a bútorokat jószívű emberek egyre-másra segítettek kihordani. Ezek elszállítása a nagy tolongásban valósággal életveszedelemmel járt. Többen a mozgó vagonok alatt bujkálva menekültek kis holmijaikkal.
A Hungária irodájából is kihordták a tisztviselők az összes értékeket és üzleti könyveket, s a közeli telepeken helyezték biztonságba.
Az emberek arcáról nagy kétségbeesés és bánat volt leolvasható. Sokan, asszonyok és gyermekek futkostak a telep udvarán, s zokogva keresték hozzátartozóikat. Természetes, hogy az óriási tömegben nem találták.

   Újabb veszedelem
Ami előre látható volt, az be is következett. Amikor a lisztraktár nagy robbanással égni kezdett, s az emberek futva menekültek a raktár közeléből, a katonaság a Vágóhíd utcát kordonnal elzárta, mert lángokban égett a téglaház is. A malom és a lisztraktár hatalmas lángnyelvei ugyanis a Vágóhíd utca házait nyaldosták, s nehány ház azonnal lángba borult. A legborzalmasabb jelenetek itt folytak le. [...]
   Ég a gépház és a búzaraktár
A búzaraktár a malomépülettől jobbra fekszik. Mindenki azt hitte, meg lehet menteni. Sajnos azonban a tűz ezt sem kímélte meg, mert a lisztraktár égése közben felhangzott az újabb rémhír: ég a búzaraktár! Ugyanis a malomépületet és a búzaraktárt a föld alatt összekötő tágas folyosón a tűz tovább terjedt a búza magtár felé, és alulról borította azt lángba. Ezzel egyidejűleg kezdett égni a gépház teteje is. Itt megjegyezzük, hogy a gépházban levő négy hatalmas kazánból a gőzt azonnal kibocsájtották, nehogy robbanás történjen. Amikor a búza magtár elkezdett égni, a malomépületben már csillapult a tűz, a lisztraktár azonban hatalmasan lángolt. A tűz elérte a tetőpontját. Egyszerre lángolt a malomépület és a gépház, a lisztraktár, a búza magtár és a téglaház nevű városrészben mintegy 25–30ház. Az emberek imádkoztak.
   Újabb mentési kísérletek
Ekkor már arról volt szó, hogy a tűz továbbterjedését nem lehet megakadályozni. A lisztraktár előtt van egy emeletes lakás a tisztviselők részére. Ennek a megmentése nagy érdekkel volt összekötve, mert ha ez leég, a tűznek szabad útja van a város felé eső házakra. Négy bátor tűzoltó élete kockáztatásával kúszott fel a tisztilak tetejére, kitéve magát annak a veszedelemnek, hogy minden percben elalélva vagy összeégve gurul le a tetőzetről. Egy gyenge vízsugárral kísérlették meg a lisztraktár tüzét lokalizálni. A lángok rémesen csapkodtak el a bátor emberek feje felett, de ők dolgoztak rendületlenül. — Nem tudni, hogy a véletlen szerencse vagy az ő munkájuk eredménye-e, hogy a tiszti lak nem hamvadt el, bár minden oldalról belekapott a tűz.
A gabona magtár megmentéséről szó sem lehetett. Ez is hihetetlen gyorsan pusztult el, valamint az istálló is.
A 14 év óta fennálló és a modern építészet minden eszközével felruházott műmalom, amely az ország vidéki gőzmalmai között második helyet foglal el — mert nagyobb csak Szegeden van —, három óra alatt teljesen a lángok martaléka lett. Hogy az olvasó hozzávetőleges képet alkothasson a malom üzemképességéről, megjegyezzük, hogy a Hungária naponként 2000 métermázsa lisztet állított elő, s mintegy 500 munkást állandóan foglalkoztatott. Ezek most természetesen kenyérkereset nélkül maradtak, és legnagyobb része hajléktalanul is. Irtóztató állapot az, hogy nemcsak a betevő falat esett ki a munkások szájából, de fejüket sincs hová lehajtani. [...]
   Az áldozatok
Mint már fentebb említettük, a gyilkos tűzvésznek három emberélet esett áldozatul: Jachimiák Béla főmolnár, Bárkány András és Ondok József malommunkások, akiket súlyos égési sebekkel kivittek azonnal a megyei kórházba. A borzalmasan összeégett embereken már nem lehetett segíteni. Minden testrészük összeégett. A főmolnárnak a szemei teljesen kiégtek. Könyörgött és esdekelt a kórházban: »Az Isten áldja meg Önöket, lőjenek főbe, hogy legalább megrövidüljenek irtóztató kínjaim!«
Majd önkívületi állapotba esett, és este 8-9 órakor másik két szerencsétlen társával együtt meghalt. Tudósítónk hétfőn délben nézte meg a kórház hullaházában a szerencsétlen emberek borzalmasan összeégett hulláit. Ugyanezen délután boncolták fel őket a kir. ügyészség rendelete folytán.
   Sérülések
Számtalan kisebb-nagyobb sérülés történt. A következő sérültek vettek igénybe a kórházban orvosi segélyt: Tranner Ede a mutatóujját roncsolta szét, Kárász Ignác tűzoltónak mindkét szemébe parázs hullott, Kovács István tűzoltó jobb lábán sérült meg, s a kórházban ápolják. — Nagy Sándor tűzoltó a lábán szenvedett szúrást, Simon József tűzoltó szintén a lábán sérült meg, egy ismeretlen úr a kezén szenvedett súlyos égési sebet. Ezen kívül számtalan apróbb sérülés történt.
   A kár összege
Tekintettel arra, hogy a Hungária gépházában lévő hatalmas gépeket a tűz nem rongálta meg annyira, hogy azok használhatatlanná váltak volna, a Hungária műmalom kára az igazgató értékelése szerint kétmillió koronára tehető. Az összes épületek és berendezések az Első Magyar Általános Biztosító Intézetnél tűzkár ellen biztosítva voltak, s így a Hungária kára megtérül. — De hogy be voltak-e biztosítva és megtérül-e annak a szegény 52 embernek a szintén mintegy 50–60 ezer korona kára, azt jelenleg még nem lehet tudni. Annyi megállapítható, hogy sok ház nem volt biztosítva. [...]
Ilyen nagy tűzvész még nem volt Szolnokon soha. A tűz a malomtelepen még folyton tart, és hihetőleg csak nehány hét múlva fog minden teljesen elhamvadni.
De nemcsak Szolnokon, hanem az egész megyében is nagy riadalmat keltett a pusztító tűz híre. A telephonon egyre-másra kérdezősködtek a megye minden részéből. Nagyon sokan személyesen jöttek el Szolnokra. Több érdekelt Budapestről még vasárnap délután ideutazott.
A nagyarányú veszedelemnél a rendet alig lehetett fenntartani. Szerencsére azonban az óriási tolongásban baja senkinek nem történt. A rend fenntartására teljes számban vonult ki a csendőrség, rendőrség és néhány szál katona, mert a mi katonáink Budapesten voltak gyakorlaton, és csak távirati intézkedésre jöttek haza éjjel különvonaton. A rend fenntartására kivonult legénység fárasztó és odaadó munkájáért teljes elismeréssel kell adóznunk, mert csak ezeknek köszönhető, hogy a nagy emberáradatban szerencsétlenség nem történt.
De elismeréssel kell adóznunk első sorban Kludik Gyula polgármesternek, aki mint rendesen, ezúttal is megjelent a veszedelem színhelyén, és megtett minden lehető intézkedést az élet- és vagyonbiztonság érdekében, továbbá Kesik Ödön rendőrkapitánynak, a csendőrség és katonaság vezetőségének, Réti Béla tűzoltó főparancsnoknak, aki fáradtságot nem ismerve vett részt a mentési munkálatokban, a városi tűzoltóságnak bátor magatartásáért, a Hungária tűzőrségének és mindazoknak, akik a rettenetes tűz oltásában részt vettek.
Hiányos lenne tudósításunk, ha meg nem emlékeznénk arról, hogy a személybiztonság megvédésére úgy a polgármester, mint a rendőrkapitány és a tűzoltó főparancsnok — akik a tűz keletkezésétől egész hétfő reggelig a helyszínen tartózkodtak — megtettek minden intézkedést. Kordonnal záratta el a polgármester a Vágóhíd utcának a lisztraktár közelébe eső részét. S ez az elővigyázat alaposnak is mutatkozott, mert hétfőn reggel 7 órakor a lisztraktár Vágóhíd utcai oldala nagy robajjal dőlt le. [...]

Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, 1905. aug. 24.
(a kimaradt részletek egy következő bejegyzésben következnek)

A leégett Hungária malom. Képeslap részlete.