2014. május 31., szombat

A "papírgyári lakótelep"

A "papírgyári lakótelep" első két épülete. Képeslap részlete. Kiadja Fuchs Lipót és fia, Szolnok, 1899.
»A gyári lakótelep az 1941. évi másodszori indulás alkalmával alakult ki. 1940-ben vásárolta meg az új részvénytársaság az 1905-ben leégett Hungária Gőzmalom iroda céljaira 1896-ban épített két emeletes épületét [19. és 20.] is tartalmazó telket. Az egyik épületet tisztviselő lakóépületként tünteti fel az 1947. évi gyári alaprajz. A Gőzfűrész és Ládagyár Rt-től 1940. november 6-án vásárolt telken pedig a kultúrház [Tószegi út — ezt egy következő bejegyzésben mutatom be] mellett három lakásból álló munkás lakóépület is volt, amit még 1905-ben építettek.
Ebből a egymástól elkülönített két telken lévő három régi épületből alakult ki 1940-ben a gyár első lakótelepe.
A lakótelep felújítására, majd pedig bővítésére a háború utáni helyreállítás időszakában került sor. Az 1945–46. években átalakították és korszerűsítették az ú. n. „Tisztviselő Lakóépület”-et és a kultúrház melletti három lakást.
Új lakásokat is építettek ezekben az években, éspedig a lakótelepen 1945-ben tisztviselői ikerházat (33. épület) és az élmunkások ikerháza (34. épület) elnevezésű lakóházakat. [...]
Így fejlődött ki a gyár területéhez [...] csatlakozó gyári lakótelep. A lakótelepen korszerű, komfortos lakások szolgálták a gyári törzsgárda tagjainak szociális ellátását.«

19. Tisztviselő lakóépület (1896)
20. Munkás lakóépület (1896)
31. Sertésólak és fásszín (1945)
32. Sertésólak, kecskeól és fásszín (1945)
33. Tisztviselői ikerház (1945)
34. Ikerház élmunkások részére (1945)
Az idézet, az ábra és magyarázat forrása:
Balla Dezső–Török János A Szolnoki Papírgyár története
(Szolnok, 1979.)

A "papírgyári lakótelep" a Google térképén, 2014.

2014. május 1., csütörtök

A Hungária műmalom (4. – a malom utóélete)

A szolnoki Hungária műmalom 1892-ben őrölt először gabonát, majd 1905. augusztus 20-án leégett. A tervezéséről, építéséről, működéséről és (részleges) pusztulásáról az előző bejegyzésekben szóltam. (Lásd: 1. rész, 2. rész, 3. rész)
A leégés okáról érdemes még idézni Kaposvári Gyulát: „…mint az egyetemen Cholnoky Jenő professzor az egyik földrajzi órán elmagyarázta: »lisztrobbanás áldozata lett«. Ennek pedig éppen az volt az oka, hogy annyira finomra őrölte a lisztet, hogy a hagyományos felszerelésű és szellőzésű malmoktól eltérően telítődött a belső levegő a lisztpor milliónyi apró részecskéivel. Ezáltal hihetetlenül megnövekedett az égési felülete, s ez olyan gyors égést okozott, hogy valósággal robbanás ment végbe a zárt térben. A vizsgálat tapasztalatai alapján rendelték el országosan, hogy a műmalmokat különlegesen erős szellőztető berendezésekkel kell ellátni.
A helyi lap a katasztrófát követő hónapokban — részben a Molnárok Lapjára hivatkozva — újjáépítési tervekről adott hírt, a „Hungária” Gőzmalom Részvénytársaság 1906. évi közgyűlésein azonban végleg eldőlt, hogy a malmot nem építik újjá.
A világháború kezdetekor azonban még viszonylag épen álló épületei is voltak. Erről Winter András középiskolai tanár naplója tanúskodik: „… 1915-ben vonultam be katonai szolgálatra… Önkéntes kiképzésemet Szolnokon kezdtem élvezni, a leégett Hungária malom épen maradt két épületében volt az önkéntes század. Én otthon-lakhatási engedélyt kaptam…” (Szabó István: Valahol Oroszországban… Egy szolnoki hadifogoly első világháborús feljegyzései. Debrecen, 1992)
Mintha éppen a fenti sorok illusztrálására készült volna az alábbi képeslap, melyet a Profila nevű aukciós cég honlapjáról mentettem el néhány éve:


Időnként ismét feltámadt az újjáépítés reménye, ennek azonban egy újabb tűzvész vetett véget. Az egyik helyi lap híre szerint 1918. szeptember 5-én „éjjel fél 1 órakor tüzet jelzett Szolnokon a toronyőr.
Alig öt perc alatt teljes készültséggel vonult a tűzhöz a tűzoltóság és már elindulásukkor elterjedt a késő éjjeli járók között a hír, hogy ég a Hungária műmalom.
A Hungária malom tulajdonát képezi a nagy telepen lévő öt gáterra berendezett gőzfűrészgyár is, melyet a malomtól újvárosi Víg Gyula bír haszonbérbe.
A tűz a gőzfűrész üzemében keletkezett, mely csakhamar lángba borította az egész épületet, átcsapva a környezetében felhalmozott nagy mennyiségű faanyagra, majd onnét a malom gépházára.
A tűzoltóság mindent elkövetett a tűz lokalizálására, de a kis erő képtelennek bizonyult a toronymagasságú lángtenger terjedését feltartóztatni.
Minden igyekezetük odairányult tehát, hogy megmentsék a malmot, a raktár és irodai helyiségeket, mely munkájukat több órai fáradozás után siker is koronázta.
Teljesen leégett a malom gépháza a gépekkel és kazánokkal, leégett a gőzfűrészgyár épülete a benne lévő összes gáterekkel, valamint martalékává vált a tűznek a közvetlen közelben lévő mintegy 35 waggon feldolgozott faanyag.
A malomkazán és gépeinek elégése igen nagy veszteséget jelent, mert ez a malom éjjel nappal a haditermény megbízásából őrölt; a katonaság részére őrölte a gabonát.
A mostani géphiany miatt talán fél év is eltelik, míg a malom a gépházat felépítteti és azt új gépekkel berendezi.
A rendőrség tűzvizsgálatot tart és nagy energiával kutatja a tűz keletkezésének okát.
A kár, mely fél millió Koronát tesz ki, biztosítás útján megtérül.
Helyén és a körülötte lévő területeken épült fel az 1930-as évek közepén az azóta már szintén megszűnt papírgyár, de — mint T. Szűcs Margit 1958-ban írt, egykori szemtanúk emlékeire is támaszkodó pályamunkájában olvashatjuk —, a föld alatt lévő romok még ma is tanúskodnak a hatalmas malomról.