2022. február 11., péntek

A szolnoki cukorgyár 1933-ban

»A szolnoki cukorgyár abban a gyáralapítási korszakban született, amely két évtizeddel ezelőtt, a jólétnek, a gazdasági erőfölöslegeknek, a nagy fogyasztási piacoknak természetes következménye volt. A nagy konjunktúra egymásután hívta életre a cukorgyárakat: az ercsiit, a sarkadit, a szolnokit stb. Azóta a gazdasági válság, a fogyasztás csökkenése, a régi import-államok autarchikus törekvései, a vámháborúk következtében a cukoripar is nehéz időket él át. Életerejének és kitűnő vezetésének legszebb bizonyítéka, hogy ilyen körülmények között is az ország legnagyobb anyagfeldolgozó cukorgyára lett 5-6 év óta. Mit jelent egy ilyen hatalmas üzem Szolnokon? Mindent.
A gyár állandóan foglalkoztat 250 alkalmazottat, a munkásoknak száma a gyártási kampányban 1200-1300 főre nő; ezek túlnyomó részt szolnokiak és környékbeliek. A kampányban — az állandó alkalmazottak fizetését nem számítva — hetenként 20 000 pengő munkabért fizet, ennek több, mint kétharmada a szolnoki gazdasági élet vérkeringésébe jut. A gyár feldolgoz naponta 180-185 vagon répát, amelyből a répa minősége szerint 22-25 vagon fehér cukor lesz. Elképzelhető ennek a mamut-üzemnek az anyagfogyasztása s amire nézve jellemző, hogy a feldolgozási kampány idején naponta 35 vagon szenet emészt fel.
Pénzügyi szempontból a városi háztartás legjelentősebb pillére a cukorgyár, az évente 400-450 ezer pengőre rúgó állami és községi adókon kívül havonta 50-60 ezer pengő forgalmi adóváltságot fizet, amelynek egy része a városi közpénztárba jut. A város kapja a 35 ezer pengőre rúgó ínségadót is.
A gyár munkásvédelmi intézményei országos hírűek, a gépek a legtökéletesebb védőkészülékekkel vannak ellátva, a gyár szociálhigiéniai felszerelése kifogástalan; saját népiskolája, könyvtára, sportegyesülete stb. van. A gyártelepen mindenütt van vízvezeték (három artézi kút forrása táplálja) s az egész telep csatornázva van.
Ipari, szociális, kulturális szempontból, a cukorgyár egy darab Nyugat-Európa a Tisza partján.«

Szöveg: Vidor Győző, képek: Tabák Lajos - Szolnoki Tükör, 1933/2.