A Hungária műmalom (4. – a malom utóélete)

A szolnoki Hungária műmalom 1892-ben őrölt először gabonát, majd 1905. augusztus 20-án leégett. A tervezéséről, építéséről, működéséről és (részleges) pusztulásáról az előző bejegyzésekben szóltam. (Lásd: 1. rész, 2. rész, 3. rész)
A leégés okáról érdemes még idézni Kaposvári Gyulát: „…mint az egyetemen Cholnoky Jenő professzor az egyik földrajzi órán elmagyarázta: »lisztrobbanás áldozata lett«. Ennek pedig éppen az volt az oka, hogy annyira finomra őrölte a lisztet, hogy a hagyományos felszerelésű és szellőzésű malmoktól eltérően telítődött a belső levegő a lisztpor milliónyi apró részecskéivel. Ezáltal hihetetlenül megnövekedett az égési felülete, s ez olyan gyors égést okozott, hogy valósággal robbanás ment végbe a zárt térben. A vizsgálat tapasztalatai alapján rendelték el országosan, hogy a műmalmokat különlegesen erős szellőztető berendezésekkel kell ellátni.”
A helyi lap a katasztrófát követő hónapokban — részben a Molnárok Lapjára hivatkozva — újjáépítési tervekről adott hírt, a „Hungária” Gőzmalom Részvénytársaság 1906. évi közgyűlésein azonban végleg eldőlt, hogy a malmot nem építik újjá.
A világháború kezdetekor azonban még viszonylag épen álló épületei is voltak. Erről Winter András középiskolai tanár naplója tanúskodik: „… 1915-ben vonultam be katonai szolgálatra… Önkéntes kiképzésemet Szolnokon kezdtem élvezni, a leégett Hungária malom épen maradt két épületében volt az önkéntes század. Én otthon-lakhatási engedélyt kaptam…” (Szabó István: Valahol Oroszországban… Egy szolnoki hadifogoly első világháborús feljegyzései. Debrecen, 1992)
Mintha éppen a fenti sorok illusztrálására készült volna az alábbi képeslap, melyet a Profila nevű aukciós cég honlapjáról mentettem el néhány éve:

Időnként ismét feltámadt az újjáépítés reménye, ennek azonban egy újabb tűzvész vetett véget. Az egyik helyi lap híre szerint 1918. szeptember 5-én „éjjel fél 1 órakor tüzet jelzett Szolnokon a toronyőr.

Alig öt perc alatt teljes készültséggel vonult a tűzhöz a tűzoltóság és már elindulásukkor elterjedt a késő éjjeli járók között a hír, hogy ég a Hungária műmalom.

A Hungária malom tulajdonát képezi a nagy telepen lévő öt gáterra berendezett gőzfűrészgyár is, melyet a malomtól újvárosi Víg Gyula bír haszonbérbe.

A tűz a gőzfűrész üzemében keletkezett, mely csakhamar lángba borította az egész épületet, átcsapva a környezetében felhalmozott nagy mennyiségű faanyagra, majd onnét a malom gépházára.

A tűzoltóság mindent elkövetett a tűz lokalizálására, de a kis erő képtelennek bizonyult a toronymagasságú lángtenger terjedését feltartóztatni.

Minden igyekezetük odairányult tehát, hogy megmentsék a malmot, a raktár és irodai helyiségeket, mely munkájukat több órai fáradozás után siker is koronázta.

Teljesen leégett a malom gépháza a gépekkel és kazánokkal, leégett a gőzfűrészgyár épülete a benne lévő összes gáterekkel, valamint martalékává vált a tűznek a közvetlen közelben lévő mintegy 35 waggon feldolgozott faanyag.

A malomkazán és gépeinek elégése igen nagy veszteséget jelent, mert ez a malom éjjel nappal a haditermény megbízásából őrölt; a katonaság részére őrölte a gabonát.

A mostani géphiany miatt talán fél év is eltelik, míg a malom a gépházat felépítteti és azt új gépekkel berendezi.

A rendőrség tűzvizsgálatot tart és nagy energiával kutatja a tűz keletkezésének okát.

A kár, mely fél millió Koronát tesz ki, biztosítás útján megtérül.”

Helyén és a körülötte lévő területeken épült fel az 1930-as évek közepén az azóta már szintén megszűnt papírgyár, de — mint T. Szűcs Margit 1958-ban írt, egykori szemtanúk emlékeire is támaszkodó pályamunkájában olvashatjuk —, a föld alatt lévő romok még ma is tanúskodnak a hatalmas malomról.

A "Téglaház" égése 1905-ben

1905. augusztus 20-án kigyulladt Szolnok város akkori legnagyobb ipartelepe, a Hungária gőzmalom. A tűz a hétemeletes épület ötödik vagy hatodik emeletén, az un. „koptatóban” ütött ki, majd gyorsan tovább terjedt a többi épületre. (Lásd a Hungária műmalomról szóló bejegyzéseket!) Sajnos a tűz nem állt meg az ipartelepen, hanem elérte a szomszédos „Téglaház” nevű városrész lakóházait is. (Ez nagyjából a malom és a Tisza közötti terület.)

A "Téglaház" épületei Szolnok város 1903. évi házszámozási térképén (J-Nk-Sz. Megyei Levéltár).

A Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok 1905. augusztus 24-én megjelent tudósítása erről is részletesen beszámol:

»Ami előre látható volt, az be is következett. Amikor a lisztraktár nagy robbanással égni kezdett, s az emberek futva menekültek a raktár közeléből, a katonaság a Vágóhíd utcát kordonnal elzárta, mert lángokban égett a téglaház is. A malom és a lisztraktár hatalmas lángnyelvei ugyanis a Vágóhíd utca házait nyaldosták, s nehány ház azonnal lángba borult. A legborzalmasabb jelenetek itt folytak le. A sűrűn összevissza épített viskók lakói jajgatása és zokogásával telt meg a levegő. Az asszonyok szívszaggató hangon esdekeltek segítségért, a férfiak az égő házakból hordták ki a bútorokat és élelmiszereket. Fedél alá nem lehetett vinni sehová, mert nem tudták, melyik percben hol fog kiütni a tűz. Lehurcolkodtak tehát a Tisza partjára és a vízben lévő tutajokra. Siralmas látványt nyújtott ez. — Ott feküdt a földön minden vagyonuk: néhány vánkos, egy pár szék és ágy. Szívfacsaró volt nézni, hogy öreg emberek és asszonyok szemeiből mint sajtolta ki a fájdalom a könnyeket. [...]

Csupa szegény emberek háza van a Téglaházban. Eleinte még élt a remény, hogy csak a lisztraktár közelében lévő házak esnek a tűz martalékául, de utóbb látható volt, hogy a mentési munkálatok eredményre nem vezetnek. A tűz végigfutott a Vágóhíd utcából nyíló szűk sikátoron és lángtengerrel borította el az egész utcát. Csak életveszéllyel lehetett itt tartózkodni. — Mire besötétedett s a szél elcsendesedett, nem terjedt tovább a rémes tűz. [...]

A Téglaházban eddigi adataink szerint a következő egyének háza égett le: Szabados János, Bozsó Jánosné, Urbán Istvánné, Szabados Mihályné, Farkas János, Gyetvai János, Pongó István, Zeller István, Berkes Antal, Kubik Antal, Pongó Márton, Matuzka János, Péter István, Szaszkó István, Csordás József, Örmöngyi József, Fehér Mihály, Török Gábor, özv. Zsiros Jánosné, Munkácsi Mihály, Tiszavidéki hitelintézet, Klein Mór, Mordán János, Szabadszállási József, özv. Szép Jánosné, Klimont Antal, Bálint Mihály, özv. Farkas Mihályné, Csollák Józsefné. [...]

Még vasárnap éjjel folyamán összeírta Kludik polgármester a Téglaház tűzkárosultait. Eszerint kárt szenvedett 29 háztulajdonos, akiknek leégett 46 lakóházuk összes melléképítményeikkel. A leégett házak közül csak kettő nem volt biztosítva: a Zeller Józsefé és a Munkácsi Istváné.
Hétfőn reggel összeírta a polgármester a rendőrség közbejöttével a helyszínen a leégett házakban lakók összes kárát, melyet ingóságaik elhamvadása következtében szenvedtek. 44 szegény lakónak 6371 koronát tesz ki kára bútorokban, élelmiszerekben és ruhaneműekben. E 44 szerencsétlen család, mely 54 tagból áll, most Klein Mór gőzfűrész-tulajdonos nagylelkűsége folytán az ő telepén helyezkedett el.
Miközben a polgármester összeírta a tűzkárosultak névjegyzékét, megjelent a helyszínen Fáy György monostori nagybirtokos és 80 koronát adakozott a szerencsétlen emberek nyomorának enyhítésére.
A polgármester még hétfőn összehívta a városi tanácsot a gyűjtés és a segélyactió módozatainak megbeszélésére. A tanács elhatározta, hogy gyűjtőíveket bocsájt ki, és mozgalmat indít a szerencsétlen emberek segélyezése érdekében. Örömmel jelenthetjük, hogy a gyűjtés máris eredménnyel járt, mert már eddig is több mint ezer korona gyűlt egybe, mely összegből 140 koronát a pillanatnyi nyomor enyhítésére már ki is osztottak. A pénzt a városi közpénztárban őrzik.
Egy nemes lelkű emberbarát, Fehér Lipót takarékpénztári igazgató még a hétfői nap folyamán 100 koronát gyűjtött össze a károsultaknak, mely összeget a városnál helyezte letétbe.
Szenes Adolf 12 leány részére, akiknek ruházatuk a tűz martaléka lett, 12 ruhára valót ajánlott fel. A gyűjtés egyre folyik, de az adakozók neveit ez alkalommal helyszűke miatt nem közölhetjük. A város tanács tegnap délután tartott ülésében újra foglalkozott a segélyezés körüli teendőkkel.
A polgármester a helybeli biztosító intézet fejeit tanácskozásra hívta egybe és kérte, hogy a károsultakkal szemben a méltányosság álláspontjára helyezkedjenek. Ennek lehetőleg sikere is lesz.
Miután úgy a tűz elleni védekezésnél, valamint az élet- és vagyonmentésnél, úgy a szerencsétlenül járt károsultak kipuhatolása és segélyezésénél az irányító vezetés Kludik Gyula polgármester kezében összpontosul, aki az 1892. és 1893. évi kolera, az 1895. évi nagy árvíz, az 1904. évi vasúti sztrájk, az idei Scheftsik-féle malomtűznél olyan fényes tanújelét adta ügybuzgalma, nyugodtsága és fáradhatatlan tevékenységének, amelyet a legutóbbi nagy szerencsétlenségnél követett eljárásával csak betetőzött, megnyugvással tekinthet a közönség arra, hogy a nagy szerencsétlenség fájdalmas hatásai lehetőleg enyhíttetni fognak.«

A Téglaház nevű városrész, háttérben a leégett Hungária malommal. Képeslap részlete.

A Hungária műmalom (3. – a malom égése)

Fénykép a Szolnoki Tükör című lapból

A „Hungária” műmalom égése

A Szent István napi ünnepi csendben déli egy órakor villámsebes vészhír járta be a várost: „Ég a Hungária!”
A hírt az első napokban kétkedéssel fogadta mindenki, de csakhamar beigazolódott, hogy az való, Szolnok legnagyobb ipartelepe lángokban áll. Az emberek ijedten ugráltak fel ebédjük mellől, s pillanat alatt száz és százan rohantak a műmalom felé, ahol ekkor már az ötödik és hatodik emelet ablakaiból a tűzláng magasan felcsapott.
   A tűz keletkezése
A tűz az ötödik vagy hatodik emeleten, az úgynevezett „koptatóban” támadt eddig ismeretlen okból. A malomban foglalatoskodó munkások vették először észre, akik azonnal megadták a gyári vészjelt, továbbá nyomban jelentést tettek róla Kubies Gusztáv igazgatónak és Jachimiák Béla főmolnárnak, akik Hevesi Zsigmonddal együtt fel akartak menni a koptatóba, hogy amit lehet, megmentsenek és a tűz továbbterjedését lehetőleg megakadályozzák. Úgy a Hungária 40 tagból álló tűzőrsége, mint a városi tűzoltóság teljes készenléttel azonnal hozzáfogott az oltási munkálatokhoz.
   Az első áldozat
Jachimiák főmolnár halált megvető bátorsággal rohant fel az ötödik emeletre, meg akarta nyitni a vízcsapot, mert azt remélte, hogy a kitóduló víz el fogja oltani a tüzet. A szerencsétlen azonban nem tudott a vízcsapig eljutni, a nagy füstben és hőségben ájultan összerogyott s borzalmasan összeégett. Mindez alig pár pillanat alatt történt.
   Rémhírek
A főmolnár halálának híre a közösségben nagy riadalmat keltett. Azt beszélték, hogy még 25–30 munkás van fent a malomban, akiknek nem sikerült lejönni. Fokozta a rémületet még az is, hogy újabb halálesetről hoztak hírt. Párkány András és Ondok József malommunkások, akik szintén a koptatóba igyekeztek a mentési munkálatokhoz, de ott borzalmasan összeégtek. Az igazgató és a főgépész a halálos veszedelemtől szerencsésen megmenekültek. Valótlannak bizonyult az a hír is, hogy a malomban munkások tartózkodnak, akik nem tudnak menekülni.
   A tűz továbbterjedése
Eddig a malomnak csak a koptató felőli része – mely a malomtól tűzfallal van elválasztva – égett, de a tűz, mely eddig lappangott, egy pillanat alatt végigfutott az egész malomépületen, és hatalmas lángokkal borította el azt. Az emberek riadtan rebbentek szét, mert akkor már a malom mind a négy oldalán rémes lángolással égett és egyszerre 250 ablakból nyúltak a lángnyelvek, óriási hőséget idézve elő. Mindenfelől ablakcsörömpölés, ropogás, pattanás és puffogás hallatszott. A malomépületre több vizet nem is pazaroltak, mindenki a melléképületek megmentésére gondolt.
   Ég a lisztraktár
Csak az elmúlt évben emelt a Hungária egy remek és modern lisztraktárt, amely a malomépülettől balra feküdt. A szél ebbe az irányba vitte a tüzet, s a tűzoltóság ennek a megmentésére fektette a fősúlyt, nemcsak azért, mert itt volt felhalmozva 30 000 mmázsa liszt, hanem azért is, mert előre látható volt, ha ez meggyullad, az egész városrész le fog égni. A lisztraktár hosszú ideig ellenállt a tűznek, de fél három órakor láthatóvá lett az első lángoszlop.
   Menteni, amit lehet
Óriási pánik keletkezett erre. Az emberek fejvesztetten rohantak széjjel, mindenki igyekezett menteni, amit lehet. A magyar államvasutaknak több mint száz vagonja volt a Hungária udvarán. A vasút küldte embereit ezeket összeszedni, ami sikerült is, mert a vagonokat a vágányon lovakkal elvontatták. Ezek tehát meg voltak mentve. A Hungária tisztilakásából a bútorokat jószívű emberek egyre-másra segítettek kihordani. Ezek elszállítása a nagy tolongásban valósággal életveszedelemmel járt. Többen a mozgó vagonok alatt bujkálva menekültek kis holmijaikkal.
A Hungária irodájából is kihordták a tisztviselők az összes értékeket és üzleti könyveket, s a közeli telepeken helyezték biztonságba.
Az emberek arcáról nagy kétségbeesés és bánat volt leolvasható. Sokan, asszonyok és gyermekek futkostak a telep udvarán, s zokogva keresték hozzátartozóikat. Természetes, hogy az óriási tömegben nem találták.
   Újabb veszedelem
Ami előre látható volt, az be is következett. Amikor a lisztraktár nagy robbanással égni kezdett, s az emberek futva menekültek a raktár közeléből, a katonaság a Vágóhíd utcát kordonnal elzárta, mert lángokban égett a téglaház is. A malom és a lisztraktár hatalmas lángnyelvei ugyanis a Vágóhíd utca házait nyaldosták, s nehány ház azonnal lángba borult. A legborzalmasabb jelenetek itt folytak le. [...]
   Ég a gépház és a búzaraktár
A búzaraktár a malomépülettől jobbra fekszik. Mindenki azt hitte, meg lehet menteni. Sajnos azonban a tűz ezt sem kímélte meg, mert a lisztraktár égése közben felhangzott az újabb rémhír: ég a búzaraktár! Ugyanis a malomépületet és a búzaraktárt a föld alatt összekötő tágas folyosón a tűz tovább terjedt a búza magtár felé, és alulról borította azt lángba. Ezzel egyidejűleg kezdett égni a gépház teteje is. Itt megjegyezzük, hogy a gépházban levő négy hatalmas kazánból a gőzt azonnal kibocsájtották, nehogy robbanás történjen. Amikor a búza magtár elkezdett égni, a malomépületben már csillapult a tűz, a lisztraktár azonban hatalmasan lángolt. A tűz elérte a tetőpontját. Egyszerre lángolt a malomépület és a gépház, a lisztraktár, a búza magtár és a téglaház nevű városrészben mintegy 25–30ház. Az emberek imádkoztak.
   Újabb mentési kísérletek
Ekkor már arról volt szó, hogy a tűz továbbterjedését nem lehet megakadályozni. A lisztraktár előtt van egy emeletes lakás a tisztviselők részére. Ennek a megmentése nagy érdekkel volt összekötve, mert ha ez leég, a tűznek szabad útja van a város felé eső házakra. Négy bátor tűzoltó élete kockáztatásával kúszott fel a tisztilak tetejére, kitéve magát annak a veszedelemnek, hogy minden percben elalélva vagy összeégve gurul le a tetőzetről. Egy gyenge vízsugárral kísérlették meg a lisztraktár tüzét lokalizálni. A lángok rémesen csapkodtak el a bátor emberek feje felett, de ők dolgoztak rendületlenül. — Nem tudni, hogy a véletlen szerencse vagy az ő munkájuk eredménye-e, hogy a tiszti lak nem hamvadt el, bár minden oldalról belekapott a tűz.
A gabona magtár megmentéséről szó sem lehetett. Ez is hihetetlen gyorsan pusztult el, valamint az istálló is.
A 14 év óta fennálló és a modern építészet minden eszközével felruházott műmalom, amely az ország vidéki gőzmalmai között második helyet foglal el — mert nagyobb csak Szegeden van —, három óra alatt teljesen a lángok martaléka lett. Hogy az olvasó hozzávetőleges képet alkothasson a malom üzemképességéről, megjegyezzük, hogy a Hungária naponként 2000 métermázsa lisztet állított elő, s mintegy 500 munkást állandóan foglalkoztatott. Ezek most természetesen kenyérkereset nélkül maradtak, és legnagyobb része hajléktalanul is. Irtóztató állapot az, hogy nemcsak a betevő falat esett ki a munkások szájából, de fejüket sincs hová lehajtani. [...]
   Az áldozatok
Mint már fentebb említettük, a gyilkos tűzvésznek három emberélet esett áldozatul: Jachimiák Béla főmolnár, Bárkány András és Ondok József malommunkások, akiket súlyos égési sebekkel kivittek azonnal a megyei kórházba. A borzalmasan összeégett embereken már nem lehetett segíteni. Minden testrészük összeégett. A főmolnárnak a szemei teljesen kiégtek. Könyörgött és esdekelt a kórházban: »Az Isten áldja meg Önöket, lőjenek főbe, hogy legalább megrövidüljenek irtóztató kínjaim!«
Majd önkívületi állapotba esett, és este 8-9 órakor másik két szerencsétlen társával együtt meghalt. Tudósítónk hétfőn délben nézte meg a kórház hullaházában a szerencsétlen emberek borzalmasan összeégett hulláit. Ugyanezen délután boncolták fel őket a kir. ügyészség rendelete folytán.
   Sérülések
Számtalan kisebb-nagyobb sérülés történt. A következő sérültek vettek igénybe a kórházban orvosi segélyt: Tranner Ede a mutatóujját roncsolta szét, Kárász Ignác tűzoltónak mindkét szemébe parázs hullott, Kovács István tűzoltó jobb lábán sérült meg, s a kórházban ápolják. — Nagy Sándor tűzoltó a lábán szenvedett szúrást, Simon József tűzoltó szintén a lábán sérült meg, egy ismeretlen úr a kezén szenvedett súlyos égési sebet. Ezen kívül számtalan apróbb sérülés történt.
   A kár összege
Tekintettel arra, hogy a Hungária gépházában lévő hatalmas gépeket a tűz nem rongálta meg annyira, hogy azok használhatatlanná váltak volna, a Hungária műmalom kára az igazgató értékelése szerint kétmillió koronára tehető. Az összes épületek és berendezések az Első Magyar Általános Biztosító Intézetnél tűzkár ellen biztosítva voltak, s így a Hungária kára megtérül. — De hogy be voltak-e biztosítva és megtérül-e annak a szegény 52 embernek a szintén mintegy 50–60 ezer korona kára, azt jelenleg még nem lehet tudni. Annyi megállapítható, hogy sok ház nem volt biztosítva. [...]
Ilyen nagy tűzvész még nem volt Szolnokon soha. A tűz a malomtelepen még folyton tart, és hihetőleg csak nehány hét múlva fog minden teljesen elhamvadni.
De nemcsak Szolnokon, hanem az egész megyében is nagy riadalmat keltett a pusztító tűz híre. A telephonon egyre-másra kérdezősködtek a megye minden részéből. Nagyon sokan személyesen jöttek el Szolnokra. Több érdekelt Budapestről még vasárnap délután ideutazott.
A nagyarányú veszedelemnél a rendet alig lehetett fenntartani. Szerencsére azonban az óriási tolongásban baja senkinek nem történt. A rend fenntartására teljes számban vonult ki a csendőrség, rendőrség és néhány szál katona, mert a mi katonáink Budapesten voltak gyakorlaton, és csak távirati intézkedésre jöttek haza éjjel különvonaton. A rend fenntartására kivonult legénység fárasztó és odaadó munkájáért teljes elismeréssel kell adóznunk, mert csak ezeknek köszönhető, hogy a nagy emberáradatban szerencsétlenség nem történt.
De elismeréssel kell adóznunk első sorban Kludik Gyula polgármesternek, aki mint rendesen, ezúttal is megjelent a veszedelem színhelyén, és megtett minden lehető intézkedést az élet- és vagyonbiztonság érdekében, továbbá Kesik Ödön rendőrkapitánynak, a csendőrség és katonaság vezetőségének, Réti Béla tűzoltó főparancsnoknak, aki fáradtságot nem ismerve vett részt a mentési munkálatokban, a városi tűzoltóságnak bátor magatartásáért, a Hungária tűzőrségének és mindazoknak, akik a rettenetes tűz oltásában részt vettek.
Hiányos lenne tudósításunk, ha meg nem emlékeznénk arról, hogy a személybiztonság megvédésére úgy a polgármester, mint a rendőrkapitány és a tűzoltó főparancsnok — akik a tűz keletkezésétől egész hétfő reggelig a helyszínen tartózkodtak — megtettek minden intézkedést. Kordonnal záratta el a polgármester a Vágóhíd utcának a lisztraktár közelébe eső részét. S ez az elővigyázat alaposnak is mutatkozott, mert hétfőn reggel 7 órakor a lisztraktár Vágóhíd utcai oldala nagy robajjal dőlt le. [...]

Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, 1905. aug. 24.

(a kimaradt részletek egy következő bejegyzésben következnek)

A leégett Hungária malom. Képeslap részlete.