2012. december 10., hétfő

Újvárosi Vigh Gyula

Szolnokon született 1861. január 22-én. Gazdatiszti oklevelet szerzett, s gazdálkodni kezdett. Apja napról-napra virágzóbb üzletei azonban hamarosan „hazaszólították a kereskedői pályára. Beltagja lett a Lusztig Adolf és fiai itteni gyáros cégnek, majd dicső emlékű testvérbátyja, Vigh Jenő tragikus elhalálozása után a cégnek lelke lett. Mikor pedig édes atyja végleg Budapestre költözött, megalapította a Vigh Gyula gőzfűrész gyáros céget, és ma két hatalmas cégnek egyedüli tulajdonosa. Az egyik az utóbb említett, a másik Szolnoki Hengermalom, Vigh Gyula cég. Az utóbbi vállalatát legutóbb is megnagyobbította, úgy hogy jelenleg ez a két vállalat a legnagyobb Szolnokonírta a „Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok” 1913-ban, s hozzátesszük, hogy mindkét üzem újvárosi telephelyű.
Emellett elnök-igazgatója volt a gróf Szapáry László elnöklete alatt álló Szolnoki Hitelbank Részvénytársaságnak, igazgatósági elnöke Szolnok város villamos és vízmű iparvállalatának. „… élénk részt vesz mint városi és vármegyei tisztviselő különböző bizottságok munkálataiban, és alig van nálánál értékesebb és szorgalmasabb tagja a bizottságoknak. Királyi törvényszékünk kereskedelmi ülnöke, és az Osztrák-Magyar Bank helybeli fiókjának censora. Az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület kereskedelmi és ipari szakosztályának elnöke, és ki tudná még elősorolni azt a sokoldalú és páratlan tevékenységet, mit Vigh Gyula a közélet terén önzetlenül és lelkiismeretesen kifejt. Nem volt Szolnokon az utóbbi évtizedben olyan társadalmi és kulturális vagy jótékony mozgalom, melynek élén Vigh Gyulát ott ne láttuk volna.
És ő nemcsak a nevét adja oda, hanem szívvel-lélekkel az ügyé, melyhez odaszegődik. Fáradhatatlan munkásságában mindenre van ideje, s amit vállal, annak szinte közmondásos pontossággal tesz eleget.
Nem zárkózik el emellett a vagyonával és jövedelmével járó társadalmi kötelezettségek teljesítése elől se. Tudományos, művészeti és irodalmi törekvések mindenkor pártfogó támogatót találnak benne. Hatalmas gyámolítója mindenkoron a hozzá forduló szegényeknek, és atyai jóakarója tisztviselőinek. Őszinte, igaz barátja mindenkinek, ki vele egy célért működik.
Társadalmi, kulturális és jótékony működésében jó szelleme felesége, született Eppinger Laura úrnő, kivel példás családi életet él, házasságukból született öt gyermekükkel együtt méltatta a helyi lap, amikor 1913 tavaszán „újvárosi” előnévvel nemesi címet kapott a királytól.

Újvárosi Vigh Gyula portréja Hollandiában élő unokái gyűjteményéből
Az első világháború idején hadikölcsönt vett fel, s tönkrement. Ezután Budapestre költözött, s ott hunyt el 1939 őszén. Ekkor így emlékezett meg róla az egyik szolnoki lap: ... a régi szolnokiak szívesen és szeretettel gondoltak rá mindig, amint ő is örök hűséggel és nosztalgiával beszélt Szolnokról."