Szolnokon született 1861. január
22-én. Gazdatiszti oklevelet szerzett, s gazdálkodni kezdett. Apja napról-napra virágzóbb üzletei azonban hamarosan „hazaszólították a kereskedői pályára. Beltagja
lett a Lusztig Adolf és fiai itteni gyáros cégnek, majd dicső emlékű
testvérbátyja, Vigh Jenő tragikus elhalálozása után a cégnek lelke lett. Mikor
pedig édes atyja végleg Budapestre költözött, megalapította a Vigh Gyula
gőzfűrész gyáros céget, és ma két hatalmas cégnek egyedüli tulajdonosa. Az
egyik az utóbb említett, a másik Szolnoki Hengermalom, Vigh Gyula cég. Az
utóbbi vállalatát legutóbb is megnagyobbította, úgy hogy jelenleg ez a két
vállalat a legnagyobb Szolnokon” – írta a „Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok” 1913-ban, s hozzátesszük,
hogy mindkét üzem újvárosi telephelyű.
Emellett elnök-igazgatója
volt a gróf Szapáry László elnöklete alatt álló Szolnoki Hitelbank Részvénytársaságnak,
igazgatósági elnöke Szolnok város villamos és vízmű iparvállalatának. „… élénk részt vesz – mint városi és vármegyei
tisztviselő – különböző bizottságok munkálataiban, és alig van nálánál
értékesebb és szorgalmasabb tagja a bizottságoknak. Királyi törvényszékünk
kereskedelmi ülnöke, és az Osztrák-Magyar Bank helybeli fiókjának censora. Az
Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület kereskedelmi és ipari szakosztályának
elnöke, és ki tudná még elősorolni azt a sokoldalú és páratlan tevékenységet,
mit Vigh Gyula a közélet terén önzetlenül és lelkiismeretesen kifejt. Nem volt
Szolnokon az utóbbi évtizedben olyan társadalmi és kulturális vagy jótékony
mozgalom, melynek élén Vigh Gyulát ott ne láttuk volna.
És ő nemcsak
a nevét adja oda, hanem szívvel-lélekkel az ügyé, melyhez odaszegődik. Fáradhatatlan
munkásságában mindenre van ideje, s amit vállal, annak szinte közmondásos pontossággal
tesz eleget.
Nem zárkózik
el emellett a vagyonával és jövedelmével járó társadalmi kötelezettségek
teljesítése elől se. Tudományos, művészeti és irodalmi törekvések mindenkor
pártfogó támogatót találnak benne. Hatalmas gyámolítója mindenkoron a hozzá
forduló szegényeknek, és atyai jóakarója tisztviselőinek. Őszinte, igaz barátja
mindenkinek, ki vele egy célért működik.
Társadalmi,
kulturális és jótékony működésében jó szelleme felesége, született Eppinger
Laura úrnő, kivel példás családi életet él, házasságukból született öt gyermekükkel
együtt” – méltatta a helyi lap,
amikor 1913 tavaszán „újvárosi” előnévvel nemesi címet kapott a királytól.
 |
| Újvárosi Vigh Gyula portréja Hollandiában élő unokái gyűjteményéből |
Az első világháború idején hadikölcsönt vett fel, s tönkrement. Ezután Budapestre költözött, s ott hunyt el 1939 őszén. Ekkor így emlékezett meg róla az egyik szolnoki lap: „... a régi szolnokiak szívesen és szeretettel gondoltak rá mindig, amint ő is örök hűséggel és nosztalgiával beszélt Szolnokról."
