Szolnok, általában az Alföld települési módjának okait, valamint részben a nem szolnokiak által annyiszor felhánytorgatott szolnoki görbe utcák keletkezésének okát a ma folyó élet is szemlélteti. Eleven valóságban láthatja azt ki-ki a maga szemével, csak ki kell mennünk a város nyugati szélére, a Görbe ér partjára.
A Görbe ér teljesen jogosan viseli nevét, mivel a Nagykőrös felé vezető Kőrösi-úton elindulva Szolnok határánál, a Gondolta csárdánál ő is meggondolja magát és délkeleti irányban elgörbül a Cukorgyár felé. Közben ismét meggondolja magát és a Sashalom előtt újból északi irányban fordul és visszatér a Kőrösi-út mellé. Kanyargásai közben közrefog egy kissé hosszúkás dombhátat. A dombháton tanyák vannak. Tanyák vannak a Kőrösi-úton is, de itt, minthogy megindult a forgalom az úton, a tanyáik közé, a földművesek házai közé már hentes, vegyeskereskedő, korcsmáros, cipész is települt le. Egyszóval kezd kialakulni bizonyos mértékben a városi, a kereskedelmi élet. A Kőrösi-útról a dombhátra az út az éren keresztül vezet. Az érben ősztől tavaszig víz van. Télen a közlekedés könnyű, mert a jég elbírja az embert is, a kocsit is. Olvadás után azonban baj van. A zsombékos, ingoványos területen nem egyenesen halad az út, hanem zsombékról zsombékra, közben lerakott kukoricaszárcsomókon és bizony elég görbén, de a gyakorlati élet követelményeinek megfelelően. A helyzetkép teljességéhez hozzátartozik az is, hogy a dombháton sem egy vonalban vannak á tanyák, hanem ahhoz igazodnak, hogy esős időben minél kevesebb sár dagasztásával lehessen hozzájuk férkőzni.
Íme kicsiben ma is mutatja a Görbe ér és környéke, hogy miként keletkeztek az alföldi települések és igazolja azt is, hogy miért nem éppen nyílegyenes — hogy enyhe kifejezést használjak — Szolnok és a többi alföldi város minden utcája.
A Görbe ér teljesen jogosan viseli nevét, mivel a Nagykőrös felé vezető Kőrösi-úton elindulva Szolnok határánál, a Gondolta csárdánál ő is meggondolja magát és délkeleti irányban elgörbül a Cukorgyár felé. Közben ismét meggondolja magát és a Sashalom előtt újból északi irányban fordul és visszatér a Kőrösi-út mellé. Kanyargásai közben közrefog egy kissé hosszúkás dombhátat. A dombháton tanyák vannak. Tanyák vannak a Kőrösi-úton is, de itt, minthogy megindult a forgalom az úton, a tanyáik közé, a földművesek házai közé már hentes, vegyeskereskedő, korcsmáros, cipész is települt le. Egyszóval kezd kialakulni bizonyos mértékben a városi, a kereskedelmi élet. A Kőrösi-útról a dombhátra az út az éren keresztül vezet. Az érben ősztől tavaszig víz van. Télen a közlekedés könnyű, mert a jég elbírja az embert is, a kocsit is. Olvadás után azonban baj van. A zsombékos, ingoványos területen nem egyenesen halad az út, hanem zsombékról zsombékra, közben lerakott kukoricaszárcsomókon és bizony elég görbén, de a gyakorlati élet követelményeinek megfelelően. A helyzetkép teljességéhez hozzátartozik az is, hogy a dombháton sem egy vonalban vannak á tanyák, hanem ahhoz igazodnak, hogy esős időben minél kevesebb sár dagasztásával lehessen hozzájuk férkőzni.
Íme kicsiben ma is mutatja a Görbe ér és környéke, hogy miként keletkeztek az alföldi települések és igazolja azt is, hogy miért nem éppen nyílegyenes — hogy enyhe kifejezést használjak — Szolnok és a többi alföldi város minden utcája.
Dr. Elek István: Az Alföld és Szolnok város települése.
(A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1940/35-36.)
Érdemes összehasonlítani Dr. Elek István 1940-es térképvázlatát és a friss műhold-fotót, melyen még mindig élesen látszanak a Görbe-ér egyes szakaszai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése